A Btk. 101. § (1) és (2) bekezdése szerinti büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli utólagos bírósági mentesítést az elítélt, a védő, illetve a fiatalkorú törvényes képviselője az alapügyben elsőfokon eljárt bíróságnál kérheti. Több elítélés esetében a magasabb hatáskörű bíróság, ennek hiányában az a bíróság jár el, amely a legsúlyosabb büntetést szabta ki. Ha a büntetések azonos súlyúak, a bíróságok közül az jár el, amelyhez a kérelem elsőként beérkezett.
Ha az egyik ügyben katonai büntetőeljárás volt folyamatban, az a bíróság jár el, amely a katonai büntetőeljárást lefolytatta, kivéve, ha a katonai büntetőeljárás hatályát a Be. 696. § (3) bekezdése alapozta meg.
A kérelem elbírálására a Be. XCIV. Fejezete szerinti egyszerűsített felülvizsgálat szabályait kell értelemszerűen alkalmazni. A bíróság a kérelem elbírálása előtt beszerzi az ügyészség nyilatkozatát. Ha az utólagos bírósági mentesítésre irányuló kérelem felfüggesztett szabadságvesztéshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesítésre irányul és az elítélt pártfogó felügyelet alatt áll, a bíróság összefoglaló jelentés elkészítését rendeli el a pártfogó felügyelet végrehajtásának tapasztalatairól.
Ha a mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja.
A bíróság mentesítést engedélyező végzése ellen az ügyészség által benyújtott fellebbezésnek halasztó hatálya van.
A bíróság a mentesítést kimondó határozat hatályon kívül helyezéséről az ügyészség indítványára vagy hivatalból utólag határoz, ha
a mentesítés hatályát vesztette [Btk. 101. § (4) bekezdés és 102. § (2) bekezdés], vagy
utóbb megállapítják, hogy a mentesítésnek törvényi akadálya volt.